Nem dőlhetünk hátra

tesco_jo.jpgLassan két éve már, hogy Petivel megtörtént a Csoda... egy mindenen kiakadó, ön- és közveszélyes kisfiúból szabálytartó, kiegyensúlyozott, kötelességtudó srác lett. Ugyanakkor maradt a mi cuki játékmackónk, aki fittyet hány, ki mit gondol róla... (Lásd a mellékelt képen, amint egy bevásárlóközpont kiállított asztalához telepedett le uzsonnázni teljes nyugalommal... miért, nincs igaza? ez arra való). Ülök és nézem őt: mi lesz ezzel a csillagszemű kisfiúval? Ő csak jókedvűen uzsonnázik tovább és mit sem érzékel az én sötét felhőimből, annál inkább foglalkozik a buksijában a valódi felhőkkel, mert ha esni fog, kimehet az udvarra és a kisautója tud ablaktörlőzni.

Azt hittem, hogy akkor két éve egyszer s mindenkorra véget értek a nagyobb nehézségek. Most nehéz szembesülni vele, hogy ez még sincs így. Mégsem dőlhetünk hátra, mint aki jól végezte dolgát. Peti túltelítődött: az iskola, utána a táborok, ahol tartania kellett magát és szépen helyt állt. Cserébe most megint gyakran ütöget a fejével, feszült, kis dolgoktól is kiakad. Ma például bezárt a beígért bolt, mire odaértünk és félő volt, hogy nem kapja meg a kedvenc jégkrémét. Aztán találtunk egy boltot, ahol volt az a jégkrém, de addigra Peti már kiakadt, nem nézett maga elé és majd fellökött pár vásárlót, puffogott és esélyes volt, hogy mérgében földhöz vág pár boros üveget vagy a jégkrémet vasalja laposra (mert most épp nagyon tetszik neki az önműködő vasalós történet a PomPom meséiből). Mondogatta, hogy ő a piros lámpánál fog átmenni az úttesten és nem a zöldön. Rettegek, mert kiszámíthatatlan: mi van, ha egyszer tényleg megteszi mérgében? Vissza kell hoznunk a jutalmazós rendszert, napirendet -  hiszem, hogy helyreáll a rend.

De ami eddig csak gyanú volt bennem, egy kontroll vizsgálaton bizonyossá vált: Peti beszédértésével, helyzetfelismerő képességével komoly bajok vannak. Csak sablonokban képes gondolkodni, a többi info el sem jut hozzá, főként ha nem metróról vagy sorompókról szól a szitu. Ma döbbenten hallgattam, hogy bemagolt egy öt perces Kresz szabályt a sorompón való átkelésről, de amit mond, annak a felét saját maga sem érti. Öt éveseknek való meséket ért meg, ha nincs benne semmi csavar (ld. Anna, Peti, Gergő mesék).

Merre tovább? Fejlesztésre hordani segítség nélkül nem bírjuk, lassan anyagilag sem. Ott van az aspi nővére, aki szintén érintett és most őt próbáltuk fejlesztésre járatni (erről itt nem fogok írni, de gyakran ő sem könnyű eset így kamaszodás elején). Közben fel kéne töltődni, mert úgy érzem, nem tudok nekiugrani ekkora feladatnak. Van egy férjem, közös célok, saját álmaim.......