Ha egy szóval akarnám kifejezni, hogy mi a legfontosabb a mi auti gyerkőcünk esetében a karácsonyi készülődés és az ünnepek alatt (és egyébként máskor is): a KISZÁMÍTHATÓSÁG.

Vegyük például az ajándékozást: mi legyen az ajándék? Nálunk - és sok hasonló családnál is - fontos, hogy Peti a számára legfontosabb áhított ajándékot előre tudja, hogy PONTOSAN mi lesz az. Általában közli előre, hogy mit szeretne: idén a Thomas sorozatból Annie és Clarabel vagonjaira fájt a foga. Ilyenkor megnézzük képeken a konkrét játék képét, megbeszéljük, pontosan annak melyik verziójáról van szó (mágneses vagy akasztós legyen a két vonatot összekötő vég, mekkora legyen, stb.). Jaj nekünk, ha egy olyan játékot néz ki magának, ami már boltokban nem kapható, sőt, a licitálós oldalakon se találjuk meg... A másik lehetőség, hogy együtt vesszük meg az ajándékot, és utána elküldjük az angyalkákkal, akik majd karácsonykor visszahozzák. (Nem auti gyerkőcöknél is bátran lehet alkalmazni!) Ez kicsit nehezebb Petinek, mert az ajándék már a kezében lehetett, de a birtokba vételéig még várni kell, ami neki (és az autiknak) nem megy könnyen. Ha nem vagyunk a fentiek szerint előrelátóak, a kiborulást borítékolni lehet.  A rokonsággal nem lehet ilyen szinten előre megtervezni, ők szeretik maguk eldönteni, mit vesznek. Volt már rá példa, hogy repültek az ajándékok a levegőben, pedig nem repülő járművek voltak. Most már ezt is előre megbeszéljük, hogy lehet, hogy a nagynéninél csokit fog kapni vagy kisautót, de nem vonatot. Ezt hiába érti, az adott helyzetben idén is nehezen tűrte, de már kisebb kiakadással elintézte...

 A karácsonyt kivárni minden gyereknek nehéz dolog, de a várakozás a Peti forma gyerekeknek különösen megterhelő! Mi ezt egy kis házi centiméterrel oldottuk meg, amelyre a karácsonyig még hátralevő napok számát írtuk fel. Minden este egy számot Peti levágott, így pontosan tudta, hány nap múlva lesz karácsony, kevésbé volt feszült ettől. Itt már csak egyet kellett aludni karácsonyig!

A másik a jó öreg hetirendünk. Ezen szépen bejelöltük, hogy melyik nap melyik rokon jön vagy épp kihez megyünk vendégségbe. Nem kellenek drága dolgok, a kézzel készített rajzok is megteszik.

Az ünnepek egy átlag gyereknek örömteli izgalommal járnak. Az autisták többségénél nagyon megterhelőek és másfajta többlet feszültség forrásai. A már említett ajándékozás (a meglepetés abszolút nem okoz örömet, sőt...), a vendégeskedés: hirtelen sok ember özönli el a házat, mindenkinek köszönni kell meg puszit adni, új illatok, hangzavar, felborult napirend, hozzá intézett kérdések, amikre már nem is tud válaszolni... Ezekre is igyekeztünk felkészíteni őt.

Idén a karácsony már nyugodtabban telt, mint az előző években. Peti nagyon izgatott volt, mindig hallani akarta, hogy még hány napot kell aludni karácsonyig. Az ünnepek alatt is pörgősebb volt, ugyan nehezebben, de uralkodott magán és én ezt pozitív változásnak könyvelem el. Olyan jó volt, hogy idén először észrevette más házak ablakaiban is a szép fényeket, a kivilágított karácsonyfákat és nagy boldogsággal mutogatta nekem, sőt még angyalkákat is látott az égen! Ez volt az első év, hogy ezekre rácsodálkozott és hogy az örömét megosztotta velem! Nekem ez volt tőle az ajándék. A süti sütésbe is örömmel bekapcsolódott, ezzel a képpel kívánok kellemes téli szünetet és boldog új évet.