Tartozom egy utolsó bejegyzéssel. Sok idő eltelt a blog írásának kezdete óta és ha most kezdeném írni, egészen másként állnék az autizmushoz. Nem a terápiákról írnék. Csak a külvilág az, aki miatt az ilyen gyerekeket "meg kell javítani".  Mondjuk ki, hogy valójában idomítjuk őket a felnőtt világ lélektől elrugaszkodott elvárásaihoz. Hogy álljanak be ők is a sorba. Hát az én fiam nem fog. Sose fog irigykedni, haragot tartani, nem akar meggazdagodni vagy híres lenni, nem ér rá ezekkel foglalkozni, nem is érti, mire jók ezek. Ő születése óta egy életvidám ember  - sok felnőttel ellentétben. Én vagyok az, aki sokat tanulok Petitől. Azt kívánom neki, hogy  maradjon mindig ilyen, hogy önmaga lehessen.