Egy esküvő margójára

és mitől működik jól egy nyári szünet

Szeptemberben lagziban voltunk. Mondanom sem kell, hogy aggódtam: vajon Peti hogy fogja bírni a teljesen szokatlan helyzetet: ismeretlen helyet, nagy nyüzsgést, ünneplő ruhát, közös evést, illemeket. Csak nagy titokban mertem arról álmodni, hogy ne adj Isten mi is jól fogjuk magunkat érezni (mint ahogy általában ez van, ha az ember mulatni megy - na de egy auti gyerkőccel...). 

Szerencsére sok képet találtam a helyszínről, és a forgatókönyv is megvolt, így Petinek egy képes napirendet tudtam csinálni: először várni kell, de addig lehet a tó mellett sétálni, aztán szertartás, vacsora, tánc, fürdés, alvás...   és hogy mik a szabályok. A várakozás simán ment, igaz, a kerti tóban egy teknőst sikerült jól kupán vágnia egy kővel. A szertartásnál már nem tetszett a nagy tömeg neki, de be kellett látni, egyszerűen nem elvárható tőle, hogy fél óráig egy számára értelmezhetetlen helyzetben egy helyben üljön. Így hát elég hamar fel kellett álljak vele és odébb mentünk a park egy másik végébe, hogy ott játsszon, amíg a fiatal párt összeadják. Először bevallom, mérges voltam, hogy "persze, már megint kimaradok mindenből miatta, ahogy ez lenni szokott". Aztán ahogy ott játszottunk együtt, kezdtem magam jól érezni, és rájöttem, hogy nem ez a lényeg. Mi így vagyunk boldogok, itt, egymással a fiammal. Még ha a formaságoknak nem is felelünk meg. Nem számít, mások mit gondolnak rólunk. Egyszerre olyan idillivé vált minden.eskuvo.jpg 

A lagzi további része is viszonylag nyugodtan telt. A vacsira várni kellett, Peti fel-felállt és a függönyök mögé bújt, hogy kiiktassa a hangzavart, embertömeget, jónéhány kört menni kellett vele. Aztán jóízűen evett és hamarosan -ahogy megbeszéltük - elvittem lefeküdni és őneki nem okozott gondot, hogy egyedül(!) aludjon egy idegen szállodai szobában. Nemsokára a nővére is követte, akkor már nyugodtabb voltam, hogy ketten vannak. Ééés - kezdetét vette a tánc - hosszú évek óta nem táncoltam ennyit, és mindezt a férjemmel! Hálás vagyok a menyasszonynak és a családjának, hogy ott lehettünk.

Azért a szociális szabályok betartásával voltak kisebb gondok Petinél. A csúcspont az volt, hogy a reggeli narancs juice adagoló csapját egy pillanat alatt a szájába vette és megnyitotta - minek is pohár? A döbbenettől nem tudtam megszólalni, szerencsére az ifjú férjnek volt annyi lélekjelenléte, hogy egy szalvétával megtörölte Petit, majd a csapot is letisztította.

A másik, amiről pár szót szeretnék írni, az a nyári szünet. Igazából majdnem nincs is mit írnom, mert napirend és hetirend használatával nagyon ügyesen feltalálta magát Peti. Az itthoni kiszámítható környezet nagyon jó közeg volt, gyűjthetett jutalmakra, ha a szabályokat betartotta. Kiegyensúlyozott, vidám kisfiú volt. A nyaralás is jól sikerült, egy horvátországi kempingben nyaraltunk, ami ismert közeg volt számára. Élvezte a tengert, a vitorláshajókat, kérdezett, nézelődött, jól érezte magát, s így mi is. Ebben megint csak a napirend, az előzetesen lefektetett szabályok, jutalomrendszer segített.